A titokzatos ágak.

Krisztina eltévedt az erdőben.Nem járt még ott de érezte meg kell néznie.
Találkozott egy fiúval.
- Szia!- Köszönt Krisztina.
- Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte a fiú.
- Hááát én csak meg akartam nézni ezt az erdőt még sohasem jártam itt.- válaszolta Krisztina.
- Semmi baj! Szeretnéd hogy megmutassam milyen ez az erdő igazi énje?Amúgy hogy hívnak?- Válaszolta a fiú kacagva.
- Krisztina. És téged?- válaszolta.
- Engem Tysonnak. Na indulhatunk?- válaszolta Tyson mosolyogva a szép Krisztina láttán.
- Persze. De ugye nem veszélyes?- válaszolta ijedten Krisztina.
- ÁÁÁ dehogyis.Ha lenne valami baj én vigyázok rád!- felelte elpirult arccal Tyson.
Mivel hogy Tysonnak nagyon megtetszett Krisztina.
Tyson egyet csettintett és ott termett hirtelen egy gyönyörű fehér paripa.
Felültek a lóra és elkezdtek vágtatni.
Tyson szorosan Krisztinához bújt és így szólt:
-Csodálatosan szép vagy Krisztina!- Mondta elpirulva Tyson.
-Köszönöm.- Mondta Krisztina meglepődve.
Egyszer csak a paripa egy szép fánál megállt és eltűnt.
Ez a fa volt Tyson kedvenc fája hiszen ő ültette.
- Tyson mi ez?- Kérdezte meglepődten Krisztina.
- Ez az én kedvenc helyem..Én ültettem ezt a fát még kiskoromban..Azóta ha valakit nagyon megszeretek idehozom.