Sikátor-__

Ez a város legsötétebb területe. A boszorkányok nem szeretnek erre tévedni, mert a mellett, hogy nagy a mocsok, itt szoktak garázdálkodni a bűnözők, és más veszélyes alakok. Ezen az utcán állandóan sötétség uralkodik. A végén egy kőfallal lezárt, így ha valaki bekerítenek, menekülésre nincs lehetőség. A házakban nem lakik senki. Egyes házak leégtek, másokból csak kiköltöztek a lakók. Többször próbálták már felújítani, de átok ül az utcán, így amint valamit megjavítanak, vissza is áll eredeti helyzetébe.

/Kaitost keresve megpillant valami ismerőset a sötétben, ezért befordul a kis utcácskába./
- Kaitos, te vagy az?
/Nincs semmi a sikátorban./
- Ezek szerint nem te vagy...
/Majd hírtelen elkiáltja magát:/
- Bocsáss meg nekem szeretett madaram! Nem akartalak megbántani!
/Ekkor váratlanul egy idegen hangot hall, majd egy madár suhan a sikátorba. Sarokba szorítja a lányt. S az becsukott szemmel a félelemtől reszketve könyörög:/
- Kérlek ne bánts engem! Én csak a barátomat keresem! Csak meg akarom mondani neki, hogy sajnálom, ami történt.
/Ekkor váratlanul megszólal a madár:/
- Elfogadom a bocsánatkérésedet.
/Claire döbbenten kiált fel:/
- Kaitos!
/A madár barátságosan rátelepszik a vállára./
- Na, elmegyünk innen, édes gazdám?
/Elhagyják a szűk sikátort./

*időn kívülibe átrakva, mert lúzerkének sajnos mennie kell*

/A bölcsek vezére egy merész gondolattól vezérelve a sikátor felé veszi séta útját amit minden nap megszokott tenni, bátortalanul, de mégis emelt fővvel jön a sikátor felé és mikor elérte a sikátort akkor veszi észre, hogy lesz társasága két hölgynek köszönhetően./
-Üdvözlöm! A hölgyeket! /köszön nekik jó hangosan amitől reméli, hogy a lányok megijedtek/ Én Cristopher Clark Henning vagyok a bölcsek vezére és egyúttal az az ember aki arra kiváncsi, hogy a hölgyek kiknek nevét nem tudom /ezzel inspirálja a diákokat arra, hogy mutatkozanak be/ mit keresnek itt egy ilyen sötét helyen?

/Sandra egy gúnyos, és ijesztő hangot hallott, mire ígyfelelt/
-Ajj, elnézést, eltévesztettem az utcát. Igazából én a koliba igyekszem...sziasztok.
/ezzel ki is ment a sötét sikátorból/

/A világ hirtelen elsötétül. Egyedül a szellem kísértetiesen derengő alakja látszik. Félelmetes hangon mondta a diákoknak, hogy menjenek innen, de ők nem hallgatnak rá. Továbbra is dermedten álltak, amikor egy újabb alak jelenik meg a sötétben. Monday húga lépett ki az egyik ház mögül, és megállt Tara-ék mögött./

/Claire sétál a sikátor környékén. Hosszú, fekete fehér ruhájával és sápadt arcával úgy néz ki, mint valami kísértet. Kecsesen belibben a sikátorba, ahol megpillant pár embert és egy szellemet./
+Mi folyik itt? Azt hittem egyedül leszek...+
- Szép jó napot... Bár ha nem tévedek nem biztos, hogy olyan szép.
/Mondta megvetően, és a társaság közepére sétál./

*Emberek...! Nem akarok magamnak mesélni!*

/A bölcsek vezére nagyot nyel mikor meglátja egy gyermek szellemét utána az egyik diák szembe is száll a szellemmel Christopher kicist közelebb megy a lányhoz, hogy vész esetén megtudja menteni a szellemtől, mert lehet, hogy a szellem nem fogja pozitívan értékelni a bátorságát/
-ki vagy te? És mit akarsz a diákoktól? /kérdezi a szellemtől, de azt furcsának találkja, hogy a diákok tudják sőt várták is a szellem felbukanását/