1. Társalgó

Ez az egyik legnagyobb társalgó az egyetem épületében. Van egy galériája is, ahol székek és kerek asztalok vannak. A falakat öreg festmények díszítik, amik néha még a beszélgetésekbe is bekapcsolódnak. Az alsó szinten fotelekben és pamlagokon lehet elhelyezkedni, de a sarkokban hangulatos, párnákkal körbevett részek vannak kialakítva, ahol le lehet heveredni a földre is. A hangulatot a 200 éves kandalló biztosítja. A terem belmagassága, főleg a galéria miatt nagyon magas. Az egyik falon így 5 méter magas ablakok találhatóak. A társalgóhoz egy erkély is társul, ahová egy titkos ajtón lehet kimenni. Az erkély láthatatlan, amíg rá nem lép valaki, és a kijáratot is nagyon nehéz megtalálni, így csak azok juthatnak ki, akik tudják a módját.

/Jól megszemléli azt a helyet, amit a fiú mutatott./
- Tökéletes!
*Tök vicces, most egyszerre két helyen is vagyok. xd. A vezér szobájában van a másik felem...*

*Mindjárt válaszolok. Most éppen próbálom összefűzni a két szálat, hogy megint egybe lehessek.*

/váratlanul felpattan./
- Ne haragudjatok el kell mennem a .... Mit is mondott Eylion? Ja igen. El kell mennem a temetőbe. Mindjárt visszajövök.

/Belép az ajtón vállán egy fehér hollóval. Odasétál a barátaihoz./
- Üdv újra. /majd hírtelen témát változtat./
- Nem tudjátok, kié ez a madár? Azt hittem, hogy az enyém, de mint kiderült, nem.
/Majd lehuppan egy fotelba/

/Most, hogy végre rájött, ki a gazdája, egy mosolyt eresz a szájára./
- A temetőben találtam rá. Mint mondtam, az én fehér hollómat, Kaitost kerestem. Nem láttátok valahol? Ma délután csúnyán összevesztünk. Elrepült, és hiába hívom, nem jön elő...

/A lány felé fordul/
- Igen, fehér. A csőre pedig ezüst színü.
/Majd válaszolva a másik kérdésre hozzáteszi:/
- Én nem etetem a madaram. Ő tulajdonképpen nem is az enyém. Saján akaratából csatlakozott hozzám. Én a társamnak, nem pedig állatomnak tekintem őt. Hívogatni pedig a kedvenc dalocskájával szoktam, de most arra se jött elő.
/Mondta már-már a könnyeivel küszködve./

*Sajnálom,mennem kell:/.Ha gondoljátok majd később folytatjuk*

*felőlem lehet késöbb.*

/Claire elkezdett sírni, de már nagyon kimerült volt. Belesírta magát az álomba. Elaludt a társalgó egyik foteljében./

/A kiáltásra felriad, majd álmosan megszólal./
- Á, szia. Claire vagyok. Téged hogy hívnak?
/Fordul a lány felé, majd véletlenül rápillant az órájára./
- Jaj, ennyi az idő? Ne haragudj, órűra kell mennem.
/Felpattan, és már viharzik is a terembe./

/Vállán Kaitossal és a boldogságtól sugárzó arccal belép a terembe. Odasétál Viorica-ékhoz, majd lehuppan egy fotelba./
- Megtaláltuk egymást!
/miután ezt a remek hírt elmondta, széles vigyort ereszt az arcára./
- Viorica, Francise, bemutatom nektek Kaitost!
/Rámutat a vállán ülő madárra./

*Akkor folytatjuk ott, ahol abbahagytuk tegnap?*

/Az ablakon besüt a nap, elárasztva fénnyel a társalgót./
- Muszály kimennem ilyen szép időben!
/A barátaihoz fordul/
- Az erdőben megtalálhattok. Sziasztok.
/Vállán Kaitos- szal kisétel a teremből, majd a kastélyból./