*Lucile már órák óta bolyong a kastélyban. Most egy ismeretlen helyre ér...azt hiszem hogy ez a folyosó...még az a szerencse hogy a fáklyák valamilyen kis fényt azért ad.
Lassan botorkál..nem tudja pontosan hogy hova is lép..minden egészen különös.
Egyetlen lelket sem lát errefelé, pedig most jól jönne a társaság.
Senkit és semmit nem ismer.. még magát az épületet sem.*
-Nem hiszem el hogy ez az egész épület ennyire kihalt!...
*Hangjában némi düh, és bizonytalanság hallatszott. De minden hiába való volt, hisz úgysem hallja őt senki. Csak botorkál a félhomályban. Egyre messzebb halad, még végül belebotlik valamibe. Kis időbe telik mire rá jön hogy a macskája az.*
-Jaj de jó hogy itt vagy! Legalább rád számíthatok. Hát.. ez is valami...
* Elindul visszafelé hátha valami varázsló vagy boszorkányfélére bukkan.
Jó lenne. Bár szereti a magányt, most valahogy mégsem tettszik ez a túlzott magány.
Most először érez félelmet. Ritka pillanat, de most eljött. Félve és óvatosan indul a visszafelé vezető út felé a macskájával.*
-Az se lenne rossz ha én ilyesztenék rá valakire..hehe...és ha még eszméletét is vesztené...
*Tenyerét ek kezte dörzsölni...hehe..
*
lassan kiér a kastélyból..*