Tükörtorony

Ez a kastély legkisebb tornya. A tetején egy nagy, fedett terem van, amiben egy tükörlabirintus foglal helyet. Ám nem csak egyszerű tükrök vannak benne, hanem beszélő és csaló tükrök is, amik eltorzítják a valóságot. Kijutni nem egyszerű belőle, de lehetséges, viszont ha végképp elveszettnek érzed magad, akkor csak meg kell érintened az egyik tükröt és magadban azt mondanod: „Juttass ki!”, majd azonnal nagy fényessége fogsz látni, és a tükörszoba bejáratánál találod magad.

/Sandra amikor felért a tükörtoronyba elveszettnek érezte magát./
-Hogy lehet, hogy senkivel sem találkoztam mindezidáig? És itt sincs egy lélek sem?! Félelmetes...
/Azonban bentebb merészkedett a tükrök bolondos birodalmába. Ahogy egyre beljebb került, az az érzése támadt, hogy eltévedt./
-Na ne...megint eltévedtem! Ismét nem tudom, hogy hol vagyok! Nem értem magam...mért nem mentem Sophival?! Tessék,most ittvagyok, egyedül...! Szörnyű ez a hely...
/Elkezdett azon gondolkozni, hogy hogyan juthatna ki ebből a toronyból/
-Na várjunk csak...ha jól emlékszem, akkor egy egyszerű mondattal, a bejáratnál lehetek...várjunk csak...öö...igen, megvan: 'Jutass ki'.
/nem történt semmi, és így Sandar nagyon megijedt/
-Na mi lesz már??
+mit rontottam el? tuti, hogy ezt a szöveget kell mondani!+
/Ekkor jutott eszébe, hogy egy tükröt meg is kell árintenie. Rögtön az egyik felé nyúlt, és mikor ujjai a hideg tükörre találtak ezt mondta:/
-Jutass ki!
/Ekkor nagyfényesség támadt, és pár másodperc mulva, már a bejáratnál találta magát./
-Na akkor most mihamarabb távozok innen.
/Így is tett. Becsapta a tükörterem ajtaját, és kiszaladt a kastélyból./

/Emma a kastályban sétálgat, amikor megpillant egy lépcsőt, ami a kiírás szerint a tükörterembe vezet./
+Tükörterem?
/Feloson a lépcsőn, és belép a helységbe./
-Inkább bálterem!
/Mondja gőgösen./
+Na nézzük, mi van itt!
/Bemegy a labirintusba. Az egyik tükörben megpillantja magát, mint egy kövér vénasszonyt./
-Ááá! Ugye ez nem én vagyok!
/Majd amikor az asszony egyre közelebb hajol felé felkiált:/
-Ne közelíts! Hadj békén!!
/Hozzáér az egyik tükörhöz, majd felkiált:/
-Juttass ki!
/Fényt lát, majd a következő pillanatban az ajtóban találja magát./
-Saha többet... soha többet...
/Lihegi, majd távozik./

/Sandra megúnta azt, hogy nem találkozik emberekkel, vagy ha össze is fut néhánnyukkal azokat is ott kell hagynia, néhány elfeljetett, elhagyott dolog miatt. Mint például mostani esete Sophie-val. Ha könyveit nem hagyra volna a tükörtoronynál, ahova meg érkezett, akkor nem kellett volna eljönnie, és magába folytatni útját/
-Remek. Újra ittvagyok, ezen a számomra borzalmas helyen. De hol vannak a könyveim???

/Ekkor kilépett a sötétből, kezében 3 könyvvel./
- Ezekre gondolsz?
/Kérdezte gonosz vigyorral a képén./

/Sandra megfordult, és egy lányt látott, aki a könyveit tartotta kezében/
-Ezek az én könyveim. Visszaadod őket?
/Kérlelte Sandra a lányt, mivel az ismeretlen tanuló arca gonosz mosolyt sugallt./

/ a lány, csak mosolygott, és Sandra kissé ingerülten szólt újra hozzá/
-Figyelj! Nekem sietnem kell, és a könyveimre várok...kérlek add őket vissza! Tanulnom kell...!

/Látva a lány kétségbeesett arcát, gúnyosan fölnevetett./
- Hát persze, mindjárt megkapőod őket!
/Azzal a lány elé dobta a könyveit, de nem mozdult a helyéről. Tovább vigyorgott./
+Lám, ez még egy könnyű csínytől is megijed! Bár ezt előre kellett volna látnia...
- Jós vagy?
/Kérdezte lenézően./
*Ne haragudj a lány miatt, valósádban inkább Claire Blackbone -ra hasonlítok, aki a másik karakterem.*

/Sandra meglepődött, amikor a lány a földre tobta könyveit, és a jósok rendjét alábecsülte. Igencsak felhúzta szemöldökét, és kivetkőzött önmagából./
-Nem tudom, kinek hiszed magad!! És, képzeld, jós vagyok! Hiszen nem mindenki lehet, harcos...
/fintorodott el Sandra/
-Noha, nekem semmi bajom a rendekkel. Minden tanuló oda kerül, ahová jónak látják a vezetők beosztani őket. De egyet biztosan ki merek jelenteni! Az pedig ne más, minthogy neked nem a harcosok között lenne a helyed! És köszönöm szépen a könyveim!
/Sandra felvette őket a földről, és tovább mondta volna a hosszúra, és néhol érthetetlenre sikerült beszédét, de úgy döntött a jósok rendjéhez méltón fog beszélni a lánnyal, szóval türtőztette magát./
-És....ennyit szerettem volna neked mondani...!
*Bocsi, nem gondoltam, komolyan, meg semmi bántás meg ilyenek, csakhát még soha sem voltam ilyen...harcias () mióta játszom, és most ezt a remek alkalmat nem hagyhattam ki. *

Hah! Hát persz, hogy nem mindenki lehet harcos! Csak a legjobbak. Szerinted a Nagy Vezér miért harcos? És te valyon miért vagy jós? Gondolkodj egy kicsit! A jósok egész nap meg se szólalnak, te meg itt döfködsz a szavaiddal! Akkor most kinek nincs helye és hol!?
/Vonta fel a szemöldökét, és várta a lány reakcióját./
*Én is bocsi, tényleg nem szoktam ilyen lenni, de ez a karakter mégis csak ilyen! És én sem akarlak megbántani! Végülis ez "csak" egy játék. Nem kell halál komolyan venni! (=*

A tó felől fut, már ott hallotta a veszekedést, jött megnézni, mi történik. A lépcső tetejéről meglát egy alakot, aki az ajtónál hallgatózik./
-Francise? /kérdi suttogva/
/Beoson a fiú és az ajtó közé./
-Mi történi itt? /kérdezi még mindig suttogva./

/Sandra igencsak meglepődött azon, hogy a lány hogy feltalálta magát. Válasza kissé bizonytalan volt./
-Nos, lehet, hogy igazad van! De a jósok rendjét ne merd a szádra venni! A harcosok....azok csak harcosok! A jósok sokkal többet tudnak, hiszen ők műveltebbek tőletek. Az egy dolog, hogy a Nagy Vezér, -hogy a te szavaiddal éljek- is harcos. Meggyőződésem, hogy ő nem ilyen flegma, mint te. És ha megtudná, miket művelsz a többi tanulóval, helyetted is szégyenkezne!
/sandra, nem bírt mást mondani, a lány válaszára. Bántotta, hogy a jósokat igencsak lenézi, de arra gondolt, ez a lány természeténél fogva is ilyen különc!/
*oké oké, semmi baj. nem veszem komolyan. persze ez csak egy játék, és sztem ez itt egy non jó rész. harcos vs. jós. tetszik. *

/Amikor befejezte mondanivalóját hangokat hallott a háta mögül. Hátranézett, ám mivel az ellenszenves lány még mindig szemben áltt vele, nem sokáig vehette le róla a szemét/
+Mi lehet ez a hang? Mintha beszélnének...de ez nem lehet, hiszen már későre jár, ilyenkor a legtöbb diák a kollégiumban van, valószínűleg a könyveit bújja, és tanulja a levkét. És csak én áldogálok itt, mert nem hagyom erre az egoista lányra a magáét. Ajj, de ha megtenném, akkor nem védeném meg a jósokat! És mennyit fáradoztam azon, hogy ebbe az iskolába kerüljek! Talán az lenne a legjobb, ha kibékülnék vele. Nem nagy valami az a bocsánatkérés...de ez a lány...túlságosan ellenszenves számomra! +
/Morfondírozott magában.../
-Tudod mit? Én nem szeretném ezt a vitát folytatni. Semmi értelme. Te a harcosokat véded, én pedig a jósokat. Ez egyértelmű..szóval, ha gondolod, fügesszük fel a vitát...
/Sandra ismét a hátamögé bámult, az ajtóra./
-Elnézést, de mintha beszélgetnének...! De ez lehetetlen. Lehet hogy az utcáról hallatszik be a hang. Szóval, nem kéne ezt a vitát folytatni, és ha gondolod, akkor talán segíthetek is...akár a tanulás terén is. Hiszen, diákvezető vagyok...szóval, hozzám bármikor fordulhatsz. Persze, ha bántó szavakat akarsz nekem mondani, akkor megteheted, de...mint már mondtam semmi értelme!
/Sandra ismét hátrapillantott, és az ajtóhoz is lépett volna, de elejtette könyveit/
+milyen szerencsétlen vagyok....+

/Kissé felvonta a szemöldökét, amikor a lány "csak harcosnak" nevezte./
-Miből gondolod, hogy mi nem vagyunk műveltek!? Szerinted a kardforgatás olyan könnyű? Hát tévedsz! Ha olyan jól tudod, gyere és próbáld ki! És Eylion nem fog szégyenkezni miattam! Büszke lesz rám! Mert nem hagytam, hogy egy jós, aki "csak" jós, legyőzzön!
/Mondta, és itt már szenvedély csillogott a szemében./
Az én rendem lesz az, és volt az, aki megvédte és megvédi a boszorkányokat ezen a világon! Mi nem bújunk el a könyveink mögött az egyetem biztonságában! Mi vérünket ontjuk a boszorkányokért, a tudásért!
/Majd, amikor a lány az elhalasztást javasolta, hangosan felkacagott./
- Hát ilyen egy jós! Menekül...
+ Várom válaszod, kedves!
*Egyre jobban belejövök, most nem lehet abbahagyni! (=*

/Sandrát a lány szavai tőrdöfésként érték. Úgygondolta, kár volt felvetnie ezt a kibékülős ügyet./
-Tudod mit? Nem érdekelsz! Nem érdekel a sok hülyeség, amit a fejemhez vágsz. A jósok igenis többet érnek, mint ti! Különben is, a harcosok...sztem inkább fiúknak való rend. Úgygondolom, még mindig, hogy ha így folytatod, hamarosan találkozol a Nagy vezérrel...de nem fog gratulálni! És, mint már mondtam, nem érdekelnek a bántó szavaid.

/Sandra miután végzett mondanivalójával, köyveit erősen szorította, hogy még egyszer el ne ejtse őket, és így szólt/
-Rendben. nem vitatkozom többet! Inkább visszamegyek a szobámba tanulni...ugyanis nekem kell!! Nem úgy mint....
/Nem fejezte be, mert érezte, hogy ebből megint csak összetűzés lenne./
-Szóval...megyek! Szia...!
/Fintorodott el, és meg sem várta a lány válaszát az ajtóhoz lépett. Elfeledte a hangokat, melyeket még nemrég hallott, és nemtörődve semmivel lement a toronyból./
+Jól tettem? Vagy....gyáva vagyok? De hiszen, sokat kell tanulnom, nem maradhattam ott.+
*Bocsi, hogy így leléptem, de senki sem írt, és én nem szeretek magamba beszélni. szóval...majd legközelebb írogathatunk... tényleg bocs...